
|
![]() |
Felhők & RészecskékAlap |
Különböző felhőtípusokFelhőket egy olyan rendszerben csoportosítjuk, , ami latin szavakat használ a megjelenés, felhőalap magasságának leírására. Ezt az osztályozás az angol kémikus, Luke Howard készítette 1803-ban. A használt szavak: cirrus, ami hajtincset jelent; stratus, ami réteget jelent; cumulus: "rakást" és a nimbus: "esőt" jelent. |
A felhőtípusokat 4 csoportra oszthatjuk. Az első három felhőcsoport a felhőalap talaj feletti magassága alapján különül el: |
Magasszintű felhőkMagasszintű felhők a cirrus, a cirrostratus és a cirrocumulus. Olyan magasan vannak az égen, hogy főleg milliónyi jégkristályból állnak, kevésbé vízcseppekből, utóbbiakat alacsonyabb magasságokban találjuk. Valójában hőmérsékletük kevesebb, mint -40°C! |
|
![]() |
Cirrus (pehelyfelhő) (Ci) A cirrus felhők göndörösek, tollszerűek, gyakran az első felhők, melyek megjelennek a tiszta, kék égen. Alakjuk és mozgásuk jelezheti a nagymagasságú szelek erősségét, és irányát. Ilyen felhőkből nem származik eső, vagy hó a felszínen. |
Cirrocumulus (bárányfelhő) (Cc) Kicsi fehér labdákhoz hasonlít formájuk, melyek különállóak, vagy hosszú sorokba rendeződnek magasan az égen. Mikor ezek a pamacsok sorokba rendeződnek, a felhőnek egy hullámzó megjelenést adnak, mely hasonlít egy halpikkelyhez és megkülönbözteti a cirrocumulust a cirrustól, vagy a cirrostratustól. |
![]() |
|
|
![]() |
Cirrostratus (fátyolfelhő) (Cs) Ezek közel áttetsző felhők 6 km feletti magasságban. Cirrostratus felhők olyan vékonyak, hogy a Nap és a Hold rajta keresztül tisztán látható. Mikor a Nap és a Hold fénye áthalad a cirrostratus jégkristályain, a fényt eltéríti, olyan módon, hogy Nap-, vagy Holdudvar alakulhat ki (halo jelenség). Cirrostratus felhők gyakran jeleznek közeli csapadékeseményt. |
|
|
![]() |
|
Az altostratus felhőket vízcseppek és jégkristályok alkotják. Beborítják a teljes eget egy terület fölött, melynek kiterjedése általában több száz négyzetkilométer is lehet. A Napot úgy látjuk, mintha fagyott üveg mögött lenne: ne keresd az árnyékod a földön, mert ekkor nem találod. És ne felejtsd otthon az esernyődet… Habár az altostratus felhőkből nagyon kis csapadékot hullik, gyakran jelzik a növekvő és valószínű csapadékot. |
![]() |
Ezek a felhők fehérek, szürkék, vagy szürkésfehérek. Dagadt, rojtos buborékokhoz hasonlítanak, amik hosszú sorokban vannak. Alsó részük általában sötét, árnyékban van. Az árnyék nélküli altocumulusokat össze lehet téveszteni a cirrocumulussal. Ha kétséged van, nyújtsd ki a karod: ha felhő kisebb, mint az ujjad szélessége, akkor cirrocumulus felhőt látsz! |
|
Stratocumulus (alacsony gomolyos rétegfelhő) (Sc): Szürkék, sötét árnyékkal és vastag rétegben terülnek szét. Nem hullik belőlük eső. Gyakran alakulnak ki zivatar után. |
![]() |
|
|
![]() |
Az ilyen felhők sötétszürke, nedves kinézetű réteget alakítanak ki, kapcsolatban vannak hulló esővel, vagy hóval. Tekinthetjük őket középszintű felhőknek is, mivel vastagságuk 3000 méter is lehet. Teljesen elfedik a Napot. |
|
A cumulus felhők olyanok, mint selyemfonálon lévő vattapamacsok. A felhőket egymástól általában a kék ég választja el, és gyakran mulatságos alakjuk van. A konvekciónak köszönhetően (nézd meg a "kialakulási folyamatok” fejezetet), sima alapjuk és fodros tetejük van. |
![]() |
|
Cumulonimbus (zivatarfelhő) (Cb): Itt van a felhők királya. Az ilyen felhők esetében a felhőtető elérheti a 12 km-t (sokkal magasabb, mint az Everest!), a felhőtető pedig rendszerint üllő alakú. Ritkán a zivatarfelhő elérheti a 18 km-es magasságot, és behatol a sztratoszférába. Alacsonyabb szintű zivatarfelhők főleg vízcseppekből állnak, a magasabb rétegekben a jégkristályok dominálnak, mivel a hőmérséklet jóval 0°C alatt van. A felhőn belüli függőleges irányú áramlás elérheti a 100 km/h-t. Ha szereted az esőt, zivatart, villámlást és még a tornádót is, akkor a zivatarfelhő a Te barátod! Ha nem, fuss gyorsan a haza! |
|
![]() |
|
Az oldalról |