|
Városok éghajlataAlap |
Mi vezérli a városi klímát?A városklíma számos természetes és antropogén tényező kölcsönhatásának az eredménye. A levegőszennyezés, a városi felszíni anyagok, az antropogén hőkibocsátás a természetes tényezőkkel együtt okozza az éghajlati különbséget a városok és a vidéki területek között. |
Egy bizonyos város éghajlatát számos természeti tényező határozza meg, mind makroskálán (úgy mint a szélesség), mind mezoskálán (úgy mint domborzat, vízfelszínek) tényezők. Ahogyan a város növekszik és fejlődik, az új tényezők megváltoztatják a város helyi klímáját és hozzájárulnak a különböző városi klímák kialakulásához.
|
Megjegyzés: A szövegben használt színek megegyeznek a lenti ábrán használtakkal! |
1. A városi klímát meghatározó tényezők
|
|
Továbbá a városok háromdimenziós kiterjedésük révén hajlamosak a felszín közelében a hosszúhullámú sugárzást visszatartani, és így csökkentik a hosszúhullámú sugárzási veszteséget. Ez azt jelenti, hogy sok energia tárolódik el nappal a városban, és este fokozatosan sugárzódik ki. Ez lelassítja az éjszakai lehűlést a városban, a vidéki területekkel szemben. |
Másik fontos, a városklímát módosító tényező a légszennyezés. Megváltoztatja a városi levegő összetételét, csökkenti az áteresztőképességét, növeli az elnyelőképességet, és ennek következtében csökkenti a földfelszínre érkező sugárzás mennyiségét. Más szavakkal, a levegőben lévő szennyezőanyagok felfogják a napfényt és a levegőt kevésbé áthatolhatóvá teszik. Ennek következtében kevesebb napsugárzás éri el a talajt. A városi légszennyezés az ipar, szállítás, fűtés stb. által kibocsátott gázokat, szilárd anyagokat tartalmazza. Általában a városközpont sokkal szennyezettebb, mint a külváros, de ez függ az ipar elhelyezkedésétől és az utcai forgalom intenzivitásától. Nappal a legmagasabb légszennyezettségi értékeket akkor figyelhetjük meg, amikor legintenzívebb a közlekedés. Az év folyamán a legmagasabb koncentrációértékeket télen figyelhetjük meg, amikor sok káros légszennyező anyagot bocsátanak ki a különféle tüzelőanyagok elégetésével, hogy a városi épületeket melegítsék, és mikor a légkör a legstabilabb, így kevésbé valószínű az átkeveredés. Viszont a fotokémiai szmog nyáron fordul elő, mikor a hőmérséklet a legmagasabb (erről többet az "Ózon szmog" és a "Levegőszennyezés: Káros hatások" részben találsz).
|
|
4. Egy tipikus, napos nyári napon a légszennyezettség napi menete. Krakkó, Lengyelország, 2003. augusztus 22. |
5. Légszennyezettség napi menete egy átlagos téli napon. Krakkó, Lengyelország 2002. 12. 26-27.
|
|
|
Másik fontos tényező, ami meghatározza a városi klímát az az antropogén hő. Ezt a hőt télen, mint a fűtés melléktermékét (nyáron a légkondicionálással), vagy más tevékenységgel (fosszilis üzemanyagok elégetésével, ipari termeléssel és szállítással) bocsátjuk a szabadba. Az antropogén hő mennyisége függ az egyének által felhasznált energiától, a város népsűrűségétől, az ipartól és a város helyzetétől. A városban párolgás hatékonyan lecsökkenhet, mivel a mesterséges felszínek nem nyelik el úgy a vizet, mint ahogy a természetesek teszik azt. Éppen ellenkezőleg, amikor esik, a víz gyorsan lefolyik a városi csatornahálózaton, és a felszín gyorsan kiszárad. Így a hő nem használódik fel a párolgásra (mivel kevés víz található itt, így csak kevés tud elpárologni), hanem felmelegíti a város levegőjét. Azonban fontos felismerni, hogy sok városban, vagy a városrészben jelentős mennyiségű növényzet lehet, ami javít ezen a helyzeten. |
Az antropogén tényezők hatása a városi klímára függ a város méretétől, térbeli felépítésétől, népességétől, és az iparosodottságától. Kis városok viszonylag alacsony épületekkel, zöld területeken szétterülve, gyárak és erőművek nélkül; kevésbé módosítják az éghajlatot, mint azok a városok, amelyekben magas épületek vannak.
|
A várost körülvevő természetes környezetnek nagy hatásuk lehet az antropogén tényezők helyi klímára gyakorolt befolyására. Például egy hegyvidéki medencében található városban a tapasztalat alapján gyakoribb a köd és gyengébb a légáramlás. Ez rossz levegőminőséget okoz, fokozva ezt gyakori hőmérsékleti inverzióval. (Az inverzió fogalmáról a "Vertikális szerkezet.." részben olvashatsz.) A medencében, vagy egy mély völgyben elhelyezkedő városnál az inverzió fő oka, hogy a völgy, vagy medence alját a lejtők leárnyékolják, így az alacsonyabb, árnyékos terület hidegebb marad, mint a fentebb elhelyezkedő területek, és ugyanígy a felszín közelében lévő levegő is, s így kialakul a hőmérsékleti inverzió. Továbbá a hideg (és ennek következtében nehezebb) levegő a város körüli lejtőkről gravitációs úton leérkezik, és felhalmozódik a völgyben, vagy a medencében, ami még tovább erősíti az inverziót. A városklíma javítható, ha megtervezzük a város szerkezetét olyan módon, hogy csökkentjük az antropogén és a természetes tényezők káros hatását. Példaként a stratégiai zöld területek (például parkok) és vízfelületek (például tavak, kutak) révén. A gyárakat az uralkodó széliránnyal szemben kell építeni, azért, hogy a szennyezést a szél elvigye, és ne kerüljön be a város területére. |
|
Kapcsolódó oldalak: Az egyes felszíni anyagoknak különböző az albedójuk, erről többet itt olvashatsz: |
Az oldalról:szerzők: Sebastian Wypych, Anita Bokwa - Jagellói Egyetem - Krakkó / Lengyelország |