espere > magyar > Climate Encyclopaedia > Felső légkör > Haladó > 2. Ózon > - Sztratoszférikus. Ózon

Felső légkör

Haladó

A sztratoszférikus ózon kémiája

Csak 1980 után történt, hogy a sztratoszférikus ózon kémiájáról ismereteink rohamosan növekedtek. Ennek az oka az 1985-ös ózonlyuk felfedezése volt. A következő két részben történeti keretben kitekintést adunk a sztratoszféra kémiájáról.

 

Az ózon felfedezése és az első mérések

Az ózon kutatás meglehetősen régi területe a légkör tudománynak. 1840-ben a gázt ’ózonnak’ (szagos) keresztelte Christian Friedrich Schönbein kémikus, aki felfedezte, hogy ez az anyag képződik elektromos kisülésekkor. Nagyon hamar kiderült, hogy az ózon a levegő természetes része. Ennek a gáznak az első mérési módszerét Schönbein fejlesztette ki, de nagyon hamar ezt továbbfejlesztették Párizsban, a Mt. Souris Obszervatóriumban. Onnantól kezdve származnak az első adatsorok (1876-1910), melyek ma a legjobb becslései az iparosodás előtti határrétegbeli koncentrációnak.

 

Christian Friedrich Schönbein

1. Christian Friedrich Schönbein
forrás: Webpage Swiss Academy of Science techniques

 

Dobson Spectrometer

2. A Dobson Spectrometer
forrás: Ulf Köhler, DWD Hohenpeissenberg
A nagyításhoz kattints a képre! (130 K)

 

1879-ben felfedezték, hogy a Nap spektruma jelentősen lecsökken az UVB tartományban a Földi felszíne közelében, és 1880-ban felfedezték, hogy az ózon egy erős elnyelő ebben a tartományban, és az lehet felelős ezért. Az alsó légkörben megtalálható ózon mennyiség, azonban nem magyarázza meg ezt az UVB csökkenést. Ennek következtében megszületett a feltevés, hogy a legtöbb ózonnak magasabb légrétegekben kell képződnie. A kulcsfontosságú kutatást Gordon Dobson végezte el a XX. század 20-as éveiben. Kifejlesztette a Dobson - spektrométert, amit 1929 óta használunk a teljes légoszlop ózon mennyiségének megmérésére, és manapság ugyan fokozatosan helyettesítik sokkal modernebb eljárásokkal, de még mindig használják.

Arról, hogy hogyan működik a Dobson spektrométer, többet itt találhatsz, kattints IDE!

 

Az első hat Dobson spektrométerek egyikét Arosa-ban (Svájc) használta Paul Götz, és innen van a leghosszabb mérési sorozatunk a légoszlopban levő teljes ózonmennyiségre. A trend azt mutatja, hogy Európa felett is az ózonréteg egyre vékonyabb. Az elmúlt év nyarán Hohenpeissenbergben kevesebb, mint 300 DU értéket mértek, ez a kritikus érték, ami alatt a napsugárzás elleni védelem szükséges. A 200 DU tavasszal, az északi-félgömbi ózonlyuk idején, márciusban nagyon veszélyes.
A 20. század harmincas éveiben Götz megmutatta, hogy az ózonkoncentráció maximuma nagyon valószínű, hogy 25 km alatt található. Az ózonréteget többé-kevésbé le lehetett határolni, és vastagságát megmérni.

 

Arosa ozone series

3. Az Arosa ózon idősor
forrás: ETH Zürich

Chapman Cycle

4. A Chapman reakciók
kép: EU
A nagyításhoz kattints a képre! (40 K)

 

A Chapman reakció


De hogyan képződik az ózon, illetve hogyan bomlik fel? 1929-ben és 1930-ban S. Chapman publikálta az ózonképződés és -bomlás elméletét. A reakciók még mindig érvényesek és ’Chapman-körfolyamatnak’ vagy ’Chapman-reakcióknak’ nevezik őket.
Az oxigén és az ózon átalakul egymásba. Fotolízissel a kötések felbomlanak, a napsugárzásnak köszönhetően. Ahhoz, hogy az O2 molekula kötéseit bontsuk fel, a napfény energiájának magasabbnak kell lennie (240 nm-nél rövidebb hullámhosszú sugárzás), mint az ózon esetében (900 nm-nél rövidebb hullámhosszú sugárzás). A képződés és a bomlás egyensúlyban van és a nettó eredmény ’nulla’ reakció:

3 O2 -> 2 O3 és 2 O3 -> 3 O2

 

Abszorpció az UV tartományban

A molekula abszorpciójától függ, hogy egy molekulát csak tisztán fénnyel fel tudunk-e bontani. Minden molekula az elektromágneses spektrum bizonyos részének az energiáját elnyeli. Az oxigén abszorbeálja a nagyenergiájú UV-C tartományt, az ózon a valamivel kevésbé energikus UV-B-t. A hosszabb hullámhossztartományok részben áthaladnak a légkörön és elérik a Föld felszínét.

5. Abszorpciós spektrum (jobbra):
A kép a felső légkörben lévő főbb napsugárzást elnyelő anyagok kombinált abszorpciós spektrumát mutatja. Azt a magasságot jelzi, ameddig a napfény megfelelő része lejut. A 200 nm-nél rövidebb hullámhosszú sugárzást már az ionoszférában és a mezoszférában lévő nitrogén N2, O - atomok és az oxigén, O2, kiszűri. A 200 és 320 nm közötti sugárzás lejjebb jut a sztratoszférába (50 km alá), ahol a legtöbbet az ózon, O3, nyel el. Végezetül a 320 nm-nél nagyobb hullámhosszú fény eléri a földfelszínt.

 

Absorption of oxygen and ozone

Az UV-B egy kis része azonban eléri a földfelszínt, hozzájárulva az OH gyök képződéshez, ami tisztítja a troposzférát. Ez a tartomány kritikus a biológiában is, beleértve lebarnulást vagy a DNS károsodását.

 

Gyökök miatti ózoncsökkenés

Egyre világosabbá vált, hogy a mért ózonkoncentráció nemcsak az egyszerű Chapman reakciókkal magyarázható. 1970-től Crutzen, Molina, Rowland (Nobel díj, 1995) és más tudósok kidolgozták a halogén gyökök és nitrogén-oxidok részvételének elméletét az ózon kémiájában. Molina és Rowland már 1974-ben felfedezték, hogy a halogénezett szénhidrogének rombolják az ózont.

 

UV light in the electromagnetic spectrum

6. UV sugárzás az elektromágneses spektrumban
Ezen az egy példán kívül az UV sugárzás tartományának számos definíciója van, pl. az IPCC az UV-A sugárzást 315-400 nm közöttinek tekinti.
készítette: Elmar Uherek
A nagyításhoz kattints a képre! (60 K)

 

chemical ozone depletion

7. Kémiai ózon csökkenés
A nagyításhoz kattints a képre! (40 K)

 

Az ózon nem csak fotolízissel bomlik el, hanem X• gyökökkel lezajló reakciójával is, mely lehet nitrogén–monoxid, NO, hidroxil–gyök, •OH vagy egy halogén gyök mint Cl• vagy Br•. Van több más olyan, kisebb a fontosságú gyök is, amelyek hasonló módon reagálnak.

Mivel a halogént tartalmazó vegyületek kibocsátása emberi tevékenységből származik és ismert, csekély ózonkoncentráció csökkenést jósol néhány tudós. Azonban a sztratoszférára vonatkozó folyamatokról szóló ismereteink nem voltak teljesek, és egy ilyen nagymértékű ózoncsökkenést, mint az Antarktisz fölötti ózonlyuk nem vártak, mielőtt 1985-ben felfedezték azt.

 

Az oldalról:
szerző: Dr. Elmar Uherek - MPI for Chemistry, Mainz
tudományos lektor: Dr. Christoph Brühl - MPI for Chemistry, Mainz
pedagógiai lektor: Michael Seesing - Uni Duisburg - 2003-08-07
utolsó módosítás: 2004-05-11

 

© ESPERE-ENC 2013 | www.espere.net