|
Hogyan alakítja
|
3. Hogyan tudjuk megakadályozni az ember okozta éghajlatváltozást?
Mit tudnak a kormányok tenni?Az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése érdekében tett törekvések ellenére, a legtöbb helyen a kibocsátás még mindig növekszik (erről többet a növekvő kibocsátások –nál olvashatsz). Nem valószínű, hogy az üvegházgázok növekvő kibocsátása lelassul, kizárólag az aggódó egyének és üzleti körök önkéntes tevékenységének hatására. És mivel a háztartások (mind a családok, mind az egyedül élők) és a magánvállalatok felelősek a kibocsátás nagy tömegéért, a kormányok sok országban, beleértve az EU-t is, azon vannak, hogy ösztönözzék őket a kibocsátás csökkentésére. Az eszközök, amiket használnak a következők: |
AdókHa adót kell fizetned, hogy üvegházgázt bocsáss ki, elsősorban a kibocsátás elkerülése kifizetődik ki. Néhány európai ország ezért speciális adót vezetett be a szerves üzemanyagokra, amik a CO2 kibocsátást okozzák. Ez azt jelenti, hogy a benzin, a fűtőolaj és más szerves üzemanyagok ára drágább, ami ösztönzést ad a használatuk csökkentésére. Mindaddig, amíg csak néhány országban vannak ilyen adók, azok a cégek, amelyek sok energiát használnak fel, megkísérelhetik olyan országba áthelyezni termelésüket, ahol nem kell ezeket az adókat fizetni. Ezért van az, hogy az országok, ahol szénadó van, gyakran mentesítik ez alól azt az iparágat, amelyik kemény versenyben van külföldi vállalatokkal.
Kibocsátás engedélyezés |
A kormány megállapíthat egy határértéket, hogy mennyi üvegházgázt lehet kibocsátani az országon belül. Ez kibocsátási engedély lehet (amit „kedvezménynek”, vagy „kvótának” is neveznek). A kibocsátási engedély egy igazolás, ami jogot ad a tulajdonosának bizonyos mennyiségű üvegházgáz légkörbe való kibocsátásához. A kormány dönthet arról, hogy a kvótatulajdonos eladhatja-e a kibocsátási jogát. Ez a „kibocsátás kereskedés” biztosítja, hogy a kibocsátás csökkenése annyira legyen olcsó, amennyire az a cégektől és az ipartól lehetséges. Azok az ágazatok, amelyeknek sok pénzt kellene a kibocsátás csökkentésbe belefektetniük, ehelyett további kibocsátási engedélyeket vehetnek. Azok a állalatok, amelyek ésszerű költségért csökkenteni tudják kibocsátásukat, eladhatják kibocsátási engedélyüket, és ezen nyereséget realizálhatnak. A kibocsátás kereskedelem rendszerét bizonyos iparágaknál korlátozni is lehet. |
|
Jogok és szabályozások |
|
Kormányok szabályozzák, milyen termékeket lehet eladni. Például megtilthatják olyan elektromos készülékek árusítását, amelyek túl sok áramot használnak, és olyan autók értékesítését, amik túl sok benzint fogyasztanak. Hideg éghajlatú országokban a kormány bevezetheti a házak szigetelésének szabályozását, hogy minimalizálja a fűtésre felhasznált energia mennyiségét. A kormány meg is tilthat iparban és mezőgazdaságban olyan tevékenységeket, amelyek különösen nagy mennyiségű kibocsátáshoz vezetnek, vagy különleges felszerelést írhat elő a kibocsátás csökkentéséhez. Például hulladéklerakóhely, vagy trágyamedence tulajdonosoktól meg lehet követelni, hogy fogják fel a keletkező metánt. A szén- és gáztüzelésű erőművekben megkövetelhető az elektromos áram termelésénél keletkező hő hasznosítása. |
TámogatásA kormányok ösztönözhetik a cégeket és a háztartásokat, hogy olyan felszerelésekbe ruházzanak be, amelyek csökkentik a kibocsátást. Azokban az országokban, ahol télen fűteni kell, a kormány támogathatja azokat, akik kiegészítő szigetelést szeretnének, vagy akik olyan fűtésbe akarnak beruházni, ami bio üzemanyaggal működik. Néhány országban bizonyos típusú járművek, mint az elektromos járművek, mentességet élveznek a nyilvántartási díjakból, vagy a vámból.
KutatásA kutatási támogatásokkal a kormányok serkenteni tudják a technológiai innovációt, ami csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását – úgy mint a szélturbinák, széndioxid csapdák vagy hidrogén meghajtású autók. |
A legtöbb ilyen eszköz hátránya, hogy pénzbe kerülnek – a kormánynak, a cégeknek vagy a háztartásoknak. Sok közülük relatíve nem túl drágán hozhatók létre, mások viszont nagyon költségesek. A kérdés az, hogy elhisszük-e, hogy éghajlatváltozás veszélyének csökkentése akkora hasznon, hogy megéri a költségeket.
|
Szélenergia -
|
|
Szerző: Camilla Schreiner - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) – Norvégia. Tudományos lektorok: Andreas Tjernshaugen - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) - Norvégia - 2004-01-20 és Knut Alfsen - Statistics Norway - Norvégia - 2003-09-12 Pedagógiai lektor: Nina Arnesen - Marienlyst iskola Oslo - Norvégia - 2004-03-10 Utolsó módosítás: 2004-03-27 |