espere > magyar > Climate Encyclopaedia > Városok éghajlata > Alap > 3. Savas eső > - A savas esők hatásai 1

Városok éghajlata

Alap

A savas esők hatása a természetes környezetre

A savas esők a környezet minden elemét befolyásolják, úgy mint a felszíni vizeket, a talajvizet, talajt és a növényzetet. Akadályozzák a táplálékláncot és veszélyeztetik a biodiverzitást. Lerontják a mi világunkat.

 

A vizek savassága

Ha a savas eső belekerül a folyókba, vagy a tavakba, csökkenti a víz pH-ját, ami nagyon veszélyes, például a halak számára. Amikor a víz pH-a 5.5-nél kisebb lesz, akkor a halak elpusztulnak, vagy nagyon betegekké válnak. Az 50-es évek végén felfedezték, hogy a halak eltűnnek Dél-Skandinávia tavaiból és vízi útjaiból.

 

1. Svédország különböző részein százalékosan a savas tavak teljes száma 1990-ben. A helyzet keveset változott azóta.
Forrás: Swedish Environmental Protection Agency
http://www.internat.environ.se/index.php3?main=/documents/pollutants/kalka/forsure.html

Ma mintegy 14,000 svéd tó érintett a savasodásban, ennek következtében széles skálán károsodnak a növények és az állatok. A károk Skandinávia nagy részét érintik, de előfordulnak az Egyesült Királyságban és az Alpokban is. Skandináviában a tavak és folyók különösen érzékenyek a savasodásra, mivel kristályos kőzeteken találhatóak, melyek szintén savasak. Ennek következtében a savas esők növelik a természetes savasságot, ami más területekhez képest már eleve magasabb. A savas esők a talajvíz savasodását is okozzák; ez aztán hatással van az emberekre és a növényekre. Egy másik terület, ami szintén erősen érzékeny a víz savasodására, az Észak-Amerika. Kanadában 1981 óta 202 tavon végeznek méréseket Ontarió, Quebec és az Atlanti-óceán környéki tartományokban. 1994-ben 33 % mutatott javulást a savasodásban, míg 11 % rosszabbodott. A fennmaradó 56 %-ban a savassági szintek nem változtak.

Mivel az európai SO2 és NOx kibocsátás fokozatosan csökken, a 90-es években évi 1-6 %-os kéntartalom csökkenés volt megfigyelhető számos nyugat- és észak-európai tóban és vízfolyásban; ezáltal több helyen a vizek regenerálódtak, míg másutt ez a hatás várható. A regenerálódást úgy határozták meg, hogy az visszatérés az iparosodás előtti savassági szintre, illetve más tényezők, amelyek ellensúlyozzák a savasodást, szintén ezen a szinten vannak. Nagy-Britannia volt az egyetlen terület, ahol nem figyelték meg a szulfát koncentráció csökkenését. A csökkentett kibocsátás nem jelenti azonnal a vízfolyások, tavak és folyók minőségének javulását. Például Maine-ben (USA) néhány felszíni víz a 90-es években folyamatosan savasodott, pedig az eső kénsav tartalma csökkent. Több tényező járult hozzá a tó folytatódó savasodásához: változás az éghajlatban, növekvő nitrogén összetevők szintje a csapadékban, például a salétromsavé és a vízgyűjtő terület savsemlegesítő képességének csökkenése.

 

Talajok

Amikor a talaj savassá válik, az alapvető ásványok (úgy mint a kalcium (Ca) és a magnézium (Mg)) kioldódnak, mielőtt a fák és más növények növekedésükhöz fel tudnák használni, ez csökkenti a talajok termékenységét. Továbbá, a nagyon veszélyes és mérgező anyagokat, mint az alumínium (Al), kioldja és ezek felhalmozódnak a talajban, ami a talajok leromlásához vezet. Alumínium bőségesen található a talajokban ártalmatlan szerves formában. Ha viszont kioldódik, akkor a szerves formája átalakul szervetlen alumíniummá, ami mérgező az élő szervezetekre. Az alumínium kioldódik az alumínium szilikátokból, amikor a víz pH-ja eléri a 4.0-es értéket. Károsítja a hajszálgyökereket és csökkenti a foszfor és más tápanyagok felvételét. A fának csökken az ellenállóképessége, és később tápanyaghiányban és az ellenállóképesség lecsökkenése miatt elpusztul. A tudósok úgy gondolják, hogy a talajban levő tápanyagok elvesztése összekapcsolva a mérgező alumínium mennyiségének növekedésével a talajban, egy lehetőség lehet arra, hogy a savas esők hogyan károsítják a fákat. Ilyen kémiai anyagok kimosódhatnak a lefolyás során is, és elszállítódnak a vízfolyásokba, folyókba és tavakba.

 

Nem minden talaj egyformán érzékeny a savas eső hatásaira. A leginkább veszélyeztetett talaj az, ami savas sziklán alakult ki, azaz gránit és más magas szilícium tartalmú glaciális területen levő alapkőzeten (gránit, bizonyos gneiszek, kvarcit és kvarctartalmú homokkő), vagy vastag rétegben felhalmozott szilíciumtartalmú homokon (ilyen például a dán és a holland homoksíkság), vagy öreg és mállott talajon. A mészben gazdag talajok sokkal ellenállóbbak a savasodásnak. Valóban, a mész a legjobb eddig ismert puffer, és következésképpen a gazdák és az erdészek mindinkább használják. A talajok kevésbé érzékenyek a savas esőre, mint a felszíni vizek, mert nagyobb a pufferkapacitásuk. Ez azt jelenti, hogy a talaj semlegesítheti részben vagy egészben a savas esővíz savanyító hatását. Ez főleg az alul elhelyezkedő alapkőzettől függ, és az ember talajhasználatától és -kezelésétől. A talajok pufferkapacitásának különbözősége egy fontos ok, amiért sok terület savas eső után nagy károkat mutat, míg más területek körülbelül ugyanannyi savas esőt kapnak, de a károsodás nem jelenik meg. Sajnos, a pufferkapacitás kimeríthető a folyamatos savas esőnek való kitétellel. Svédországban, az ország legnagyobb részén, a talajok a skandináv prekambriumi alapközet lassan málló ásványi anyagokból képződtek, ami azt jelenti, hogy a kritikus savas terhelés (az a maximális savas terhelés, amit a talaj képes semlegesíteni) alacsony. Svédország, más szavakkal, sokkal érzékenyebb a savasodásra, mint más országok. Még egy közepes savas utánpótlás is elegendő a talajok elsavasításához.

2. A pH szintek változása a humuszos rétegben 1963, Svédország.
szerző: Ake Nilsson, Svéd Agrártudományi Egyetem.
Forrás: Swedish Environmental Protection Agency
http://www.internat.environ.se/index.php3?main=/documents/pollutants/kalka/forsure.html

Az erdőtalajok képessége, hogy ellenálljanak a savasodásnak (pufferkapacitás), függ a talajréteg vastagságától és összetételétől, valamint az erdő alatt lévő alapkőzet típusától. Például az USA-ban a középnyugati államokban, mint Nebraska és Indiana, olyan talajok vannak, amiknek jó a pufferkapacitásuk. Az északkeleti hegyvidéki területeken, mint a new yorki Adirondack és a Catskill hegyek, alacsony pufferkapacitású, vékony talajréteg található.

 

Növényzet

A savas csapadék nagyon káros a növényzetre. Általában nem pusztítja el közvetlenül a fákat. Inkább, sokkal valószínűbb az, hogy a fák legyöngülnek, mert a levelekből tápanyag veszik el, korlátozott a talajból hozzáférhető tápanyagok mennyisége, vagy a talajból lassan távozó mérgező anyagoknak teszik tönkre azokat.  

 

3. A savas esők komoly károkat okozhatnak a fákon. Elpusztult erdő a nyugat-karkonoszei térségben (Szudéta-hg.) a lengyel-cseh határon.
Szerző: Witold Goraczko

 

A savak károsítják a levelek és a tűlevelek felszínét (gyorsítja a levél viaszrétegének pusztulását), ezáltal erőteljes párolgást okoz, és meggátolja a fotoszintézist. A tápanyagok levélen keresztül való kimosása is lehetséges. Ammónia és nitrogén érkezhet a levélre, száraz vagy nedves ülepedéssel, és átjut a levél felszínén lévő féligáteresztő hártyán. Ezután a levélsejt részévé válik. Kémiai kölcsönhatás játszódik le a levelekben és a kálium, kalcium, magnézium és a kén átszűrődik és lemosódik a levél felszínéből. Ennek következtében a fák még érzékenyebbé válnak az éghajlati tényezőkre (mint az aszály, erős szél, alacsony hőmérséklet, rovarok). A savas esők az okozói az avar csökkenő arányú elbomlásáért, valamint a hasznos mikroorganizmusok (melyek szimbiózisban élnek a fa gyökereivel) elpusztulásáért. A talajlakó szervezetek (ideértve a baktériumokat is) lélegzési sebessége lecsökken. Elég gyakran, a fák sérülése vagy halála a savas esők ezen hatásainak eredménye, ami kombinálódhat egy vagy több további, a fát veszélyeztető jelenséggel.

 

Savas esők által károsított erdőket találhatunk Európa szerte, és az USA keleti részének sok régiójában. A 3. és 4. ábra a Fekete Háromszögben pusztuló erdőket mutatja be. A fák gyökere és lombozata fizikailag károsodik, csökken a növényborítottság, a lombkorona elhal, csökken a fa növekedési sebessége s végül az egész fa elhal. Azonban a fák akkor is károsodhatnak, ha a talajnak jó a pufferkapacitása. Magashegységi területek erdei gyakran nagy mennyiségű savnak vannak kitéve, szemben más erdőkkel, mert gyakran érintkeznek savas felhőkkel és köddel, amik sokkal savasabb, mint az eső. A tudósok úgy gondolják, hogy amikor a levelek gyakran vannak ebben a savas ködben, az alapvető tápanyagok a leveleket elhagyják. Ez a veszteség a fákat még fogékonyabbá teszi más környezeti tényezők, mint a téli hideg időjárás, által okozott károkra. 

 

4. A hegyi erdők ki vannak téve a savas felhőknek, ködnek és esőnek. Elhalt erdő a nyugat karkonoszei területen (Szudéták)
szerző: Witold Goraczko

Az erdőkárok esetében a savas esőknek az erdőkárokhoz való hozzájárulásukat nehéz elkülöníteni más stressz helyzetektől, mint például az aszály, tűzesetek és rovarok, amik az erdő egészségére jelentős hatással vannak. Emiatt, a légszennyezettség erdőkárosító hatása egy vitatott téma, különösen Észak-Amerikában. Jelenleg a több, mint 30 európai országban begyűjtött fák 25 százaléka károsodottnak tekinthető (a fák a levelük több, mint 25 százalékát elvesztették). Hasonló hatás figyelhető meg Kínában, Brazíliában, Chilében és Mexikóban, valamint a dél kaliforniai Szent Bernardino hegyekben. Az elmúlt 20 évben a károk növekednek, és bár nehéz azonosítani a végleges okot, a vizsgálatban résztvevő országok közel felében a légszennyezést nevezték meg mint okot. Kötött talajok savasodását is megemlítették, mint az erőkárok egy lehetséges okát (különösen a tűlevelűek veszítik el leveleiket), amit 1980 óta kezdtek megfigyelni Svédország déli részein.

 

Tápláléklánc és a biodiverzitás

A savasodás folyamata kioldja az anyagokat, amik károsak lehetnek a talajban lévő mikroorganizmusokra, amik az elhalt szerves anyagok lebontásáért felelnek, ugyan így káros lehet a táplálkozási lánc felsőbb szintjein álló madarakra, emlősökre, az emberrel bezárólag. A légszennyezésre és a savasodásra az egyes fajok érzékenysége változó. A legérzékenyebb csoport a halak, zuzmók, moszatok, bizonyos gombák és kis vízi szervezetek. A savas esők megzavarják a kén és a nitrogén természetes körforgását. Néhány élőlény teljesen kihalhat (ami a biodiverzitás csökkenését jelenti), mivel már nem tudnak a savasabb környezethez hozzászokni. A fő probléma az, hogy a savas esők folyamatosan rosszabbítják az életfeltételeket az ökoszisztémában és a káros anyagok felhalmozódását okozzák a vízben és a talajban. Dél-Svédország talajainak erős savasodása már alapvető változásokat hozott például a gombák fajösszetételében. Ugyanazon a területen a zuzmók és a moszatok flórája észrevehetően kevésbé változatossá vált, habár ez inkább a savas csapadék direkt hatásának köszönhető, mint a növekvő talaj savasságnak. 


 

5. Savas esők hatása a halakra. Olvasd el a szöveget a magyarázathoz!
Szerző: Anita Bokwa

Halak

Először azt hitték, hogy a halak halálát maguk a savak okozták, viszont a kutatások azt mutatják, hogy a magas alumíniumtartalom, ami kioldódott a talajokból, volt a valódi oka a pusztulásuknak. Az alumínium (Al) erősen mérgező lehet a halakra olyan pH szinteken, amelyek emberre még nem tekinthetők mérgezőnek. Az alumínium két módon pusztítja a halakat. Az első, képes csökkenteni a kopoltyún keresztüli ioncserét és következésképpen só csökkenést okoz. Az édesvízi halaknak az ozmotikus szabályozás (egyensúlyi állapot fenntartásának képessége a só és az ásványok között a szövetekben) alapvető feltétele az életben maradásuknak. Az alumínium is kiválik a kopoltyún és kölcsönhatásba lép az oxigénnel, így a hal a szó szoros értelmében megfullad. Másodsorban a halak nyálkát választanak ki, hogy leküzdjék az alumíniumot a kopoltyújukról. Ez a nyálka eltorlaszolja a kopoltyút, annyira, hogy az oxigén és a só szállítást is gátolja. A kutatások azt mutatták, hogy az elpusztult halakban alacsony nátrium (Na+) és klorid (Cl-) ion szint voltak a vérben. Ez azt jelenti, hogy nem voltak képesek saját testükben lévő só szabályozására. Az alacsony pH szint a hal szöveteiben lecsökkenti a só egyensúlyt. Sok halban a kalcium szint nem tartható a pH szint változásának köszönhetően. Ez szaporodási problémákat okoz: az ikrák túl törékenyek, vagy gyengék. A kalcium hiánya gyenge gerincet és a csontok deformációját okozza.

Más vízi szervezetek

Más vízi szervezeteket is befolyásol a savas víz. Az alacsony pH szint gyakran lecsökkenti a békák, szalamandrák növekedését. Azonban néhány savnak ellenálló faj, mint a tarajos gőte (Triturus vulgaris) el tudja viselni a savasodást és birtokba veheti a varangy és béka üregeket. A savas esők nem csak fajokat pusztítanak ki, hanem megváltoztatják és csökkentik a magasabb táplálkozási szinten lévő állatvilág élelemellátását. Például a tenger fenéklakó állat és növényvilágának csökkenése légy, moszkitó, muslica, szúnyog, tiszavirág fajok csökkenéséhez vezethet. Ez stresszet okozhat a vízi húsevők között (mint a rovarevő halak). A ragadozó madarak, mint légykapók megeszik a halakat, és elpusztulnak a magas alumínium koncentráció miatt. A madarak vékonyhéjú tojásokat fognak tojni, és a kicsik ritkán maradnak életben. Általában a legtöbb faj kicsinyei érzékenyebbek, mint az idősebb egyedek. Nem minden faj viseli el ugyan azt a mennyiségű savat. Például a békák viszonylag magasabb savszintet is elviselnek, míg a csigák sokkal érzékenyebbek a pH változására.


 

Kapcsolódó oldalak:

A Fekete Háromszögről többet olvashatsz:
Városok éghajlata - Alap - 1. Fejezet - Veszélyben lévő területek
A savas esők emberi egészségre és gazdaságra gyakorolt hatásáról itt találsz részleteket:
Városok éghajlata - Haladó - 3. Fejezet - Hatás 2 

 

Az oldalról:
szerző: Anita Bokwa - Jagellói Egyetem - Krakkó / Lengyelország
támogató:
tudományos lektor:
pedagógiai lektor:
utolsó módosítás: 2004-04-20
© ESPERE-ENC 2013 | www.espere.net