Az óceánok

A Föld felszínének körülbelül 71%-át víz borítja, az összes kontinens együttesen kevesebb, mint egyharmadát alkotja a felszínnek. Következésképpen az óceánoknak rendkívüli fontosságuk van az éghajlatunkban.

Az óceánok kulcsszerepe:

a) Elnyelik és visszasugározzák a napfényt.
b) Tárolják a hõt.
c) Szállítják a tárolt hõt.
d) Jelentõs változásokat okoznak az éghajlati rendszerben.
e) A légköri vízgõz fõ forrásai.
f) Gázcserét (pl. CO₂) folytat a légkörrel.

Óceánok mint fényelnyelõk, és hõtartályok

Mivel a Föld minden energiát a Napból kap, nagyon fontos az éghajlatunknak, hogy mi történik a sugárzással. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy megvakulunk a hótól. A jég és a hó a napfény nagy részét visszaveri, és ezek világos (fehér) színûek. Fekete anyaggal letakarva az autónkat, tudjuk, hogy nyáron meglehetõsen forróvá válhat. Elnyeli a sugárzást, és sötétnek érzékeljük, esetleg feketének. Ha az ûrbõl tekintünk a Földre, ugyanezt a jelenséget láthatjuk.

A sarkok jégsapkái fehér színûek [3] és a nagy sivatagok is [2] világosak. Az óceánok és az esõerdõk [1] sötétek. Az óceánok a napfénynek csak körülbelül 6%-át verik vissza. Ha figyelembe veszed, hogy globális átlagban a visszaverõdés 30 %-os (a Föld globális albedója), akkor világossá válik, hogy a Napból érkezõ sugárzás legtöbbjét az óceánok nyelik el.Ha májusban, vagy szeptemberben elmész a Földközi-tengerhez, akkor nagyon kellemes meleg napokat tapasztalhatsz, 24 - 28 °C hõmérséklettel. Azonban ha fürödni mész, májusban a tenger még mindig hideg a hosszú tél után, míg szeptemberben meleg és kellemes a fürdés. Következtetés: Annak ellenére, hogy a levegõ hõmérséklete ugyanaz, a tenger a hõmérsékletét sokkal lassabban változtatja, mint a szárazföld. Az óceánok nagy hõtárolók.

Az óceáni áramlatok befolyásolják a helyi klímát

Ugyanazon földrajzi szélességû helyet hasonló módon ér a Napból érkezõ besugárzás. De ez nem azt jelenti, hogy az éghajlat is hasonló, mert a szárazföld több-kevesebb hõt kaphat az óceán hõszállításától függõen. Moszkva, akárcsak Hamburg, az 53. és az 56. szélesség között található. Azonban Moszkvában a telek sokkal hidegebbek, mint Hamburgban. Az amerikai kontinens keleti részén alig találsz nagy településeket, mert ezek a területek túl hidegek. Chicagóban, Torontóban és Montrealban a 42. és 46. szélesség között hóviharos, hideg telek fordulnak elõ, sok hóval. Európában ezen a szélességen olyan városokat találsz, mint Barcelona, Nizza és Róma, ahol nagyon ritkán fordul elõ egyáltalában a hó.

Európa enyhe éghajlatát a Golf-áramlásnak köszönheti, egy óceáni áramlatnak, ami a Mexikói-öbölbõl meleg vizet szállít Európába. Ugyanakkor az új-fundlandi áramlás a sarki területekrõl szállít hideg vizet Észak-Amerika keleti partvidékéhez. Ilyen módon az óceán meghatározza a helyi éghajlatot.

Széndioxid felvétele

Sokkal több széndioxid lenne a légkörben, ha az óceánok nem nyelnék el az ember által termelt mennyiség egyharmadát. A széndioxid könnyedén feloldódik a vízben, mert a víz egy dipol molekula, és a karbonáttal is reakcióba lép, hidrogén-karbonátot hozva létre. Továbbá a fitoplanktonok, ezek a kis növények, amelyek hatalmas számban élnek az óceánokban, életciklusuk folyamán felveszik a széndioxidot. A CO₂ egy része felszabadul, amikor a fitoplanktonok elpusztulnak, és a baktériumok elfogyasztják õket. Ezt a folyamatot remineralizációnak nevezzük. Amíg a fotoszintézis biomassza kialakulásához vezet, a remineralizáció ennek a lebomlásához vezet. Néha a baktériumok a tenger mélyebb rétegeibe süllyednek, és a remineralizáció ott játszódik le. Itt a szén karbonát üledékek formájában évszázadokon keresztül tud eltározódni.

A fitoplanktonok szerepe

A fitoplanktonok (algák) óceánban betöltött fontos szerepét gyakran alábecsülik. Nemcsak a CO₂-t veszik fel. Ha túl sok tápanyagot juttatunk a tengerbe, különösen nitrátot és foszfátot a partmenti területeken, ahol sok ember él, eutrofizációt okozhatunk (túl-trágyázás).
Fitoplankton áradat alakul ki. Ha a baktériumok megeszik õket, akkor oxigént is elfogyasztják, és minél több fitoplankton volt a tengerben, annál több oxigén hiányzik. A halak is elpusztulhatnak. A fitoplanktonok a légkörbe is bocsátanak ki gázokat. Egyik közülük a dimetil-szulfid, a DMS. Ezek oxidációja szulfát-részecskékhez majd a szulfát részecskék pedig az óceán feletti felhõképzõdéshez vezetnek. Az óceánok fejezetben látni fogod, hogy még több, az éghajlati rendszer számára fontos gázt termelnek a növények a tengerben.

Tengerszint emelkedés

Amikor az éghajlatváltozást és az óceánokat említjük, gyakran gondolunk a tengerszint emelkedésre. Aggódunk, hogy a szárazföld nagy területei víz alá kerülhetnek. Jelenlegi becslések azt mondják, hogy a következõ évszázadban a tenger szintje kevesebb, mint 1 métert fog emelkedni. Ez Európában csak néhány helyen jelent veszélyt, de például Banglades nagy része víz alá kerülne, ami több millió embert érintene. A korallzátonyok gazdag növény- és állatvilága is elpusztulna. Gyakran úgy gondolják, hogy a globális felmelegedés okozta sarki jégsapkák elolvadása a tengerszint emelkedés fõ oka. Ez nem igaz. A melegedõ levegõ vezet az óceán melegedéséhez, és a meleg víz térfogata nagyobb. Ez a térfogat növekedés a vízszintemelkedés a fõ okozója. de ehhez még a szárazföldi gleccserek olvadása is hozzájárul, nemcsak a sarki jég olvadása. Különösen, mert az antarktiszi jég nem fog elolvadni ilyen hamar.

Az Éghajlati Enciklopédiában az ÓCEÁNOK fejezetben megmagyarázzuk, hogy a víz tulajdonságai és a nagy óceáni áramlatok hogyan határozzák meg a regionális idõjárást bolygónkon, a tengeri fitoplanktonok milyen szerepet töltenek be a légkörrel való a gázcserében, és milyen hatások történnek az óceánban, amik megváltoztathatják éghajlati rendszerünket.

Az oldalról:

szerzõ: Dr. Elmar Uherek - MPI for chemistry, Mainz
utolsó módosítás: 2004-06-11