Idõjárás

Haladó

Munkalap: Frontok

2. lap: Felhõtípusok

Gyakorlat:
Tanulmányozd figyelmesen a felhõtípusokat. Szükséged lesz rá a következõ munkalaphoz.

Animáció:
Kattints a rövidítésekre a képeken belül, hogy lásd a különbséget az egyes felhõtípusok között:

Különbözõ felhõtípusok, szerzõ: Matthias Forkel, 12. osztályos diák, Richard-von-Schlieben-Gimnázium, Zittau/Sachsen/2003, animáció: Julia Heres
kép forrása: http://muf.forkel.bei.t-online.de/klima/extra/zykl_wetter2.gif

CU cumulus (Cu hum és Cu med ) (gomolyfelhõ)
Konvektív felhõtípus, melynek az alapja a troposzféra alacsonyabb rétegeiben található, változatos függõleges kiterjedéssel. Elérheti a közepes és felsõ szinteket is. 

CB cumulonimbus (zivatarfelhõ)
A felhõtípus kapcsolatba hozható a zivatarral, mikor is a felhõ felsõ része eljegesedik (a túlhûlt vízrészecskék jégkristályokká alakulnak). Két fõ fajtája van: Cumulonimbus calvus (Cb cal) and Cumulonimbus capillatus (Cb cap). Az elõbbi akkor alakul ki, amikor a jégképzõdés éppen csak elkezdõdik, és ez egészen a legintenzívebb fejlõdési szakaszig tart - átmenet a Cumulus congestusból (tornyos Cu); az utóbbi esetében kialakul az üllõ alakú forma, amikor is az aktivitás már túl lehet a legintenzívebb szakaszán (nem szükségszerûen) és hanyatlásnak indul.

AC Altocumulus (párnafelhõ)
Középszintû, réteges felhõ, a különbözõ szintek közötti instabilitással hozható kapcsolatba - az extrém esemény az ACCAST ("Alto-Q-Cast"): Ezek középszintû felhõk (körülbelül 8000 és 18000 láb, illetve 2,5 és 5,5 km magasságban), melyek legalábbis a felsõ részükön cumulus formát, tornyos megjelenést mutatnak - ezen konvektív tornyok gyakran magasabbak, mint az egyes felhõk alapjának szélessége. Ezen felhõk jól jelzik a közepes szintek instabilitásait, és a nagy nedvességtartalmat - és gyakran az elkövetkezõ 24, 48 órában kiterjedt zivatartevékenység várható.

SC Stratocumulus (alacsony gomolyos rétegfelhõ)
Alacsonyszintû felhõtípus, változatosak, a vékonyabb felhõktõl kezdve, amelyek a repülésre és az általános idõjárásra kevés hatással vannak, a vastagabbakig, amelyek néha instabil idõjárási jellemzõket hordoznak és mérséklet turbulencia és jegesedés jellemzõ rájuk.

NS nimbostratus (réteges esõfelhõ)
Vastag felhõzet, gyakran sötét színû megjelenéssel. Gyakran kapcsolódik hozzá esõ vagy hóesés.
Elég vastag ahhoz, hogy eltakarja, a Napot vagy a Holdat.

ST stratocumulus (alacsony gomolyos rétegfelhõ)
Szürke vagy fehéres felhõrétegek, melyeknek majdnem mindig van sötét részük, mozaikszerûen állnak össze, gömbölyded felhõtömegek vagy hengeresek, melyek nem rostos szerkezetûek, és melyek lehetnek egybeolvadtak vagy különállóak.

CI cirrus (pehelyfelhõ)
Különálló felhõk, amelyek finom fehér rostokból, vagy keskeny sávok fehér, vagy majdnem fehér foltjaiból állnak. Ezen felhõknek rostos (hajhoz hasonló), vagy selymes fényû megjelenésük van, vagy mindkettõ.

CS cirrocumulus (bárányfelhõ)
Keskeny fehér folt, lepel vagy felhõrétegek árnyék nélkül, nagyon kicsi különálló, vagy egyesült szemcsékbõl vagy fodrokból stb. állnak, és többé-kevésbé szabályosan rendezettek.

CS cirrostratus (fátyolfelhõ)
Áttetszõ, fehéres, fátyolszerû rostokból áll (hajhoz hasonló), vagy sima megjelenésû, teljesen, vagy részben elfedi az eget és általában halo jelenséget okoz.

AS Altostratus (lepelfelhõ)
Középszintû, rétegfelhõtípus, melyet nagy területre jellemzõ emelkedõ légmozgás okoz a troposzférában. Változatosak, a vékonyabb típusai csapadékot nem adnak, ezeken áttetszik a Nap, vagy a Hold, a vastagabbak pedig kapcsolatosak a frontális tevékenységgel, tartós, jelentõs mennyiségû csapadékot adnak, valamint mérsékelt turbulencia és jegesedés jellemzõ rájuk.

Többet a felhõtípusokról: http://www.booty.demon.co.uk/metinfo/glossary.htm

(A szójegyzékünk errõl az oldalról származik.)

Az oldalról:

- szerzõ: Dr. Yvonne Schleicher - Nürnbergi Egyetem - Németország
- tudományos lektor:
- pedagógiai lektor: Prof. Dr. Schrettenbrunner, Julia Heres
- utolsó frissítés: 08.09.03.