espere Environmental Science Published for Everyobody Round the Earth
Printer friendly version of this page
Kezdőoldal    Kapcsolatok    Sitemap    espere international    !GIFT2010!    Mi az ESPERE?   
Óceánok
Alap
Haladó
1. Óceánok és az éghajlat
2. Óceáni tápanyagok
- Vas az óceánokban
3. Fitoplanktonokból származó gázok
     
 

Óceánok

Haladó

Vas az óceánokban

A vas a negyedik leggyakoribb kémiai elem a földkéregben, és a teljes tömegének körülbelül 4 %-át alkotja. Minden élő faj alapvető mikrotápanyaga. Az óceánok legfontosabb vas forrása a por, ami majdnem teljes egészében a Föld sivatagi területeiről származik. Vannak olyan nagy óceáni területek, ahol sok nitrogén és foszfort tartalmazó tápanyag található, de nincsen túl sok fitoplankton. Ezek a területek távol helyezkednek el a sivatagoktól, és úgy gondoljuk, hogy a vas hiánya az, ami megakadályozza ezeken a helyeken a fitoplankton növekedést.

 

 

AlapHaladó
AlapHaladó
AlapHaladó
AlapHaladó
AlapHaladó
AlapHaladó
AlapHaladó
AlapHaladó
 

Az óceánokban lévő vas honnan származik?

1. NASA SeaWiFS műholdképe egy Afrika partjai előtt levő porviharról, 2000 február 26-án. Ez az erős vihar képes volt a szaharai port 1000 mérföldre elszállítani az Atlanti-óceán fölé. A kép a SeaWiFS projekt keretében készült, NASA/GSFC és ORBIMAGE. A nagyításhoz kattints a képre (128 kb).

 

 

Valószínűleg a légkör az óceánoknak legnagyobb vasforrása, és ez a vas főleg a talajok eróziójából képződő porból származik. A por főleg a sivatagi, félsivatagi területekről származik, amelyek legtöbbje az Északi-félteke közepes szélességein található. A sivatagokból képződő por mennyisége függ attól, hogy mennyi eső esik és milyen erős a szél. Legnagyobb por koncentrációt a sivatagok környezetében láthatunk, és a legkisebbet pedig a déli óceánok fölötti levegőben, közel az Antarktiszhoz, mivel ez olyan távol helyezkedik el a sivatagoktól, amennyire csak lehetséges.

 

Az óceánokba bekerülő por

A nagy porszemcsék gyorsan kiülepednek a légkörből, de azok, amelyeknek kisebb az átmérője, mint 10 µm (ami 0.00001 m) nagy távolságokra juthatnak el. A szelek nagy magasságokba tudják a részecskéket elszállítani, az Atlanti-óceán fölött 5 km, a Csendes-óceán fölött 8 km magasságba. Afrikából, a Szaharából származó pornak körülbelül 1 hétbe telik, hogy áthaladjon az Atlanti-óceán fölött és a kínai sivatagokból a pornak 2 hétbe, hogy a Csendes-óceán középső területeihez érjen. A porrészecskék ezután vagy kihullnak, mint száraz részecskék, vagy a vízcseppek kimossák őket, és az esővel bekerülnek az óceánba.

2. Advanced Very High Resolution Radiometer (AVHRR) (Továbbfejlesztett nagyon nagy felbontású radiométer) kép június és augusztus között a légkörben lévő részecskeszállításról. Ezek a képek bemutatják a fő szállítási utakat az Atlanti- és az Indiai-óceánon keresztül. Mivel minden légköri részecskét mérnek, a délnyugat-afrikai biomassza égetésből származó részecskéket és az észak-amerikai part keleti részéről származó szennyezőanyagokat is mutatják. Copyright American Geophysical Union. A nagyításhoz kattints a képre (151 kb).

Még ha vas bőségesen található meg a porban, és sok por kerül az óceánokba, a tengervízben a vas koncentrációja nagyon alacsony (általában kevesebb, mint 1 nmol L-1, ami <0.000000001 mol L-1!). Most már tudjuk, hogy a vas a porban főleg, mint oxidált vas(III) komplexum fordul elő, ami nem nagyon oldódik a vízben. Mivel a por felhőkön keresztül szállítódik, nagyon savas körülmények közé is kerül, ami egy kicsit megnöveli a vas oldhatóságát. Azonban úgy gondoljuk, hogy a a légkörből a tengervízbe kerülő vas kevesebb, mint 2 % lép be oldható, amit a fitoplanktonok képesek felvenni és tápanyagként hasznosítani.

 

Magas nitrát, alacsony klorofil (HNLC) területek az óceánokban

A fő tápanyagok, amik a fitoplankton növekedést szabályozzák az óceánokban, a nitrát és a foszfát, illetve kisebb mértékben a szilikát. A legtöbb óceánban a fitoplanktonok addig növekednek, amíg minden nitrátot vagy foszfátot el nem használtak, amelyik előbb elfogy. A szubarktikus csendes-óceáni, az egyenlítői csendes-óceáni és a déli-óceáni részeken azonban az egész évben nagy mennyiségű van ezekből a tápanyagokból, de alacsony a fitoplankton növekedés és így a klorofil szint, ami a növényekben a fotoszintézis színanyaga. Ezek a területek az óceánok HNLC területeiként ismertek, és a világóceánok teljes területének 20%-át teszik ki.

 

3. Az óceáni felszíni vizek évi átlagos nitrát koncentrációjának térképe. Ez a kép tisztán mutatja a Csendes-óceán szubarktikus, egyenlítői és az óceánok déli területein a magas nitrát koncentrációt. Adatok: Levitus World Ocean Atlas 1994.

John Martin tudós javasolta először, hogy vashiány található az óceánok HNLC területein, ez az, ami megakadályoza a fitoplanktonok növekedését, és ennek bizonyítására tudományos kísérleteket végeztek a tengereken. Ezek a HNLC területek azok, ahol az óceáni cirkuláció nagymennyiségű hideg vizet hoz a felszínre, mely folyamat a feláramlás (upwelling). Ezekben a vizekben magas koncentrációban található a fő tápanyagokból, és a vizeknek elvileg, biológiailag nagyon aktívaknak kellene lenniük. Azonban ezek a területek távol helyezkednek el a nagy sivatagoktól, így nincsen sok por (ennek következtében vas), ami a vizekbe kerüljön. Hasonló feláramlást láthatunk az Atlanti–óceán északi részén, a 40 oÉ körül, de ez az óceáni terület nem HNLC terület, mivel itt nagy mennyiségű vasbevétel van a szaharai porból.

 

Az oldalról:
szerző: Lucinda Spokes - Environmental Sciences, University of East Anglia, Norwich - U.K.
1. tudományos lektor: Dr. Peter Croot - Institute for Marine Research, University of Kiel, Kiel - Németország.
2. tudományos lektor:
pedagógiai lektor:
utolsó módosítás: 2003-10-01

 

 

 top

ESPERE / ACCENT

last updated 04.03.2005 11:51:32 | © ESPERE-ENC 2003 - 2013