Felsõ légkör

Haladó

2. fejezet:
Sztratoszférikus ózon, halogénezett szénhidrogének, az ózonlyuk és hatásai

Az ózon már a XIX. században is a kutatások tárgya volt, de az antarktiszi ózonlyuk felfedezése óta a kutatások erõteljesen meglendültek. Egy visszatekintés megmutatja az ózonkutatás történetét. Azután részletesen megtárgyaljuk azokat a reakciókat, melyek elsõdlegesen az ózoncsökkenéshez vezetnek. A halogénezett szénhidrogének (CFC, freonok) a legfontosabb ózonpusztítók. Mik a tulajdonságaik, és hogyan helyettesíthetõek?

Fontos, hogy ne tévesszük össze az ózon különbözõ szerepeit a sztratoszférában és a troposzférában, és mindezek fölött, fontos hogy a sztratoszférikus ózoncsökkenést elkülönítsük a globális felmelegedéstõl. Megmagyarázzuk a lehetséges félreértéseket. A tudósok feltételezik, hogy az ózonlyuk az elkövetkezõ 50 évben lassan be fog záródni. A korlátozás növekvõ hûlést okozhat a sztratoszférában. Megnézzük, mi történik.

Az oldalról:

szerzõ: Elmar Uherek - Max Planck Institute for Chemistry, Mainz
utolsó módosítás: 2004-04-20