Azt mondják, hogy az első mérések 1985-ben olyan alacsony értékeket mutattak, hogy a tudósok nem hittek a műszereknek, és nem publikálták a drámai fejleményt, mielőtt újonnan kalibrált műszerek ezt meg nem erősítették.
A "teljes ózonmennyiséget feltérképező spektrométer", a TOMS is figyelte az ózonréteget az űrből. Azonban a lyukat, ahogy a történetek mondják, nem fedezte fel, mivel azokat az értékeket melyek egy bizonyos érték alatt voltak, automatikusan hibás értéknek feltételezte. Később azonban, a szűretlen adatok feldolgozása megerősítette azt, amit senki sem akart elhinni.
Néhány éven belül intenzív kutatás kezdődött. A korábbi figyelmeztetések a halogénezett szénhidrogének (CFC-k) potenciális hatásairól ismét előkerültek, és csökkentésüket, végül betiltásukat a Montreáli Jegyzőkönyvben és további egyezményekben szabályozták. Az ózonlyuk volt az első eset, hogy az emberek elővigyázatossá váltak miután bebizonyosodott, hogy képesek vagyunk a Föld éghajlati rendszerét globális skálán megzavarni. Először sikerült gyors, világméretű választ adni.
|
 |
 |
|
|
nyomozás a hiányzó ózon után ... (hölgy: Nézd! Nézd! Kalapos úr: Nézem, de nem látok semmit! Jobb oldali úr: Hát ez az!
© US Environmental Protection Agency
kattints ide a :  teljes vicchez
|
|
