Idõjárás

Haladó

NAO

Az Észak Atlanti Oszcilláció (North Atlantic Oscillation, NAO)

Az észak-atlanti régióban az éghajlati változékonyságát három fõ, de egymással kölcsönhatásban levõ jelenség határozza meg döntõen: A Trópusi Atlanti Változékonyság, az Észak Atlanti Oszcilláció (NAO) és az Atlanti Meridionális (észak-déli irányú) Átfordulásos Cirkuláció. A NAO a tengerszinti légnyomás ingadozása, az izlandi alacsony nyomás és az azori magas nyomás különbsége. Bizonyos hasonlatosságot mutat a Déli Oszcillációval (lsd. ott). A nevét elõször Walker G. T. használta, 1924-ben.

A NAO története

A NAO-nak hosszú története van: Hans Egede Saabye misszionárius még 1770-78 között jegyezte fel naplójába: ’Ha a tél Dániában zord, akkor Grönlandon enyhe, és fordítva.’ A hõmérséklet, csapadék és tengerszinti légnyomás együttes ingadozását figyelték meg, ami kelet felé, Közép-Európáig, dél felé a szubtrópusi Nyugat-Afrikáig és nyugat felé Észak-Amerikáig terjed. A NAO változékonysága Észak-Amerikától Szibériáig és az Északi-Jeges tengertõl az Egyenlítõig befolyásolják az éghajlatot.

A NAO index

A NAO intenzitását a NAO index-szel mérjük. A NAO index két olyan állomás tengerszinti légnyomásának a különbsége, amelyek közel vannak az izlandi alacsony nyomású és az azori magas nyomású légköri képzõdmény centrumaihoz. Stykkisholmur (Izland) az északi állomás, míg vagy Ponta Delgada (Azori-szigetek), vagy Lisszabon, vagy Gibraltár a déli állomás. Egy ilyen egyszerû index nyilvánvalóan nem veszi figyelembe, hogy az aktuálisan kialakult képzõdmény esetleg nem ezek felett a helyek felett helyezkedik el, és a NAO évszakos változékonyságát sem tudják pontosan leírni. Azonban az index alapvetõ jó tulajdonsága, hogy az éghajlati feljegyzések alapján legalább 1864-ig visszamenõleg ki tudjuk számítani. Ha az index jó kapcsolatban van a rácspontokban levõ felszíni légnyomási adatokkal, akkor a kialakuló észak-déli dipólus határozza meg az adott NAO-hoz tartozó térbeli képet.

A pozitív NAO index az átlagnál nagyobb szubtrópusi magas nyomású központot jelent, az átlagnál alacsonyabb nyomású izlandi ciklonnal. A növekvõ nyomáskülönbség több és nagyobb téli vihart eredményez az Atlanti-óceánon át, amelyek pályája északabbra van. Ennek hatásaként meleg és nedves a tél Európában, de hideg és száraz a tél Észak-Kanadában és Grönlandon. Kelet-Amerikában ilyenkor enyhe és meleg tél uralkodik. Például magas index volt 1989, 1990 és 1995 telén és tavaszán, amikor a légtömegek az arktikus és az izlandi régióból áthelyezõdtek a szubtrópusi övbe, közel az Azori-szigetekhez és az Ibériai-félszigethez, illetve megerõsödtek a nyugati szelek az Atlanti-óceán északi területein. Az erõsebb nyugati szelek több meleg és nedves levegõt szállítanak Európa fölé, ezáltal óceáni jellegû, enyhe telet okoznak.

A negatíve NAO index gyenge szubtrópusi anticiklont és izlandi ciklont jelez. A nyomáskülönbség kicsi, ezért a kelet-nyugat irányú mozgás legyengül. Ez inkább a mediterrán területekre visz nedves levegõt, jellemzõek a hideg levegõ kitörések és ezért a havas idõjárás. Grönlandon azonban enyhébb a tél. Az alacsony index volt 1917, 1936, 1963 és 1969 telén és tavaszán, amikor a gyenge nyugati szelek uralkodtak az Atlanti-óceán északi fele felett, ami megfelel az átlagnál hidegebb európai télnek.

Az Atlanti-óceán északi medencéje feletti erõsödõ és gyengülõ nyugati szeleknek nagy hatásuk van az óceáni és néhány szárazföldi ökoszisztémára, és a régió halfajaira.

3. A NAO index idõsora
forrás: http://www.ldeo.columbia.edu/res/pi/NAO/

A téli NAO index a sarki alacsony és a szubtrópusi magas légnyomás különbségének az átlagtól való eltérését mutatja a téli idõszakban (decembertõl márciusig).
 
A NAO index jelentõs változékonyságot mutat az elmúlt 100 évben. A századfordulótól kb. 1930-ig (kivéve 1916-1919 teleit) a NAO magas volt, így az átlagosnál erõsebb szelek segítségével az óceán enyhítette az idõjárást, hozzájárulva az idõszak átlag feletti európai hõmérsékleteihez. A korai 1940-es évektõl a korai 1970-es évekig a NAO csökkenõ tendenciát mutat, és ez megfelel annak az idõszaknak, amikor Európában a telek gyakran az átlagosnál hidegebbek voltak. Az elmúlt 25 évben gyors növekedés figyelhetõ meg. 1980 óta a NAO erõs pozitív fázisban van, és növekvõ tendenciát mutat. Így a XX. század fordulóján a teleken a valaha mért legnagyobb pozitív NAO index értékek fordultak elõ (kivéve 1996-ot). Ez a helyzet sokban hozzájárult az északi félteke felszíni hõmérsékletének megfigyelt melegedéséhez az elmúlt két évtizedben.
 

Errõl az oldalról:

szerkesztõ: Szalai Sándor - Országos Meteorológiai Szolgálat
tudományos lektor: Wantuchné Dr. Dobi Ildikó / Kalmár Györgyné - Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest
utolsó javítás: 2003. X. 28.

Hivatkozás:

http://www.met.rdg.ac.uk/cag/NAO

Marshall, J. et al., 2001: Nort Atlantic climate variability: phenomena, impacts and mechanisms. Int’l Journal of Climatology, 1863-1898 pp.