Városok éghajlata

Alap

A városi hõsziget

Egy várost fõleg betonból, aszfaltból, téglából és kövekbõl építenek fel. Mivel a levegõ hõmérséklete adott helyen nagymértékben függ a felszín jellemzõitõl, a hõmérséklet a városban magasabb, mint vidéki területen. A városi hõsziget kialakulásához hozzájárul a nagyszámú lakos és az antropogén hõkibocsátás.

Sok városban a hõmérséklet melegebb, mint a várost körülvevõ területeké, átlagosan 0.5-0.8, télen akár 1.1-1.6°C-kal. Ezt a jelenséget nevezik városi hõszigetnek (VH). A város izotermái (olyan vonalak a térképen, amik azonos hõmérsékletû pontokat kötnek össze) kör alakot mutatnak, melyek értéke csökken a külvárosi részek felé. A VH nem homogén , de általában megtalálható benne néhány olyan rész, ami kedvez a környezeténél melegebb viszonyok kialakulásának, úgy mint városközpont, nagy gyárak, erõmûvek. Ennek mértéke és erõssége változó, ezért cellás szerkezete van.

A lakók száma döntõ tényezõ a VH elõfordulásában. Azokban a városokban, ahol a népesség száma 500,000-1,000,000, a léghõmérséklet általában 1.1-1.2°C-al magasabb, mint a város körüli területeké. Azokban a városokban, ahol több mint egymillió lakó van, ez az érték 1.2-1.5°C-ra növekszik. Viszont a megfigyelt maximális VT értékek ennél sokkal magasabbak (lásd az ábrát).
 

A városok mérete és térbeli kiterjedése szintén nagy fontossággal bír, mivel azok a városi területek, melyek zöld területen találhatók alacsony házakkal, nem alakítanak ki jellegzetes hõszigetet. A VH jelensége közeli kapcsolatban van már a "Mi vezérli a városi klímát?" címû fejezetben megtárgyalt antropogén hõkibocsátással, légszennyezéssel és a természetes felszínborítás változásával. Ezek mindegyike hozzájárul a városi területek hõmérsékletének emelkedéséhez. Ezenkívül a VH erõssége (a hõmérsékletkülönbség a város és a környezõ területek között) számos meteorológiai elemtõl és jelenségtõl is függ, úgy mint a szélsebesség, felhõzet, párolgás. A szélsebesség és a felhõzet növekedése csökkenti a VH erõsségét.

A VH erõssége éves és napi ciklusban változik. Télen kétszer akkora lehet, mint nyáron, az épületek fûtése okozta antropogén hõkibocsátásnak köszönhetõen. Intenzívebb városi hõsziget figyelhetõ meg éjjel, mint nappal, mivel éjjel intenzív kisugárzás történik a felszínbõl a légkörbe. Továbbá például Tokióban megfigyelték, hogy a VH erõssége csökken hétvégeken és ünnepnapokon.

Eltekintve a vízszintes kiterjedéstõl, a VH-nak függõleges szerkezete is van. Ez általában a talaj felett 200-300 métert is elér, ami 3-5-ször magasabb az itt található épületek. Felhõtlen ég esetében akár az 500 métert is elérheti. Két réteget különböztethetünk meg:

1. városi alsó határréteg, ahova a hõ a házak kéményébõl (az úgynevezett alacsony kibocsátás), az épületekbõl (mivel sok napfényt elnyelnek és utána hõ formájában kisugározzák) és a közlekedésbõl kerül.

2. kémény réteg, az elõbbi réteg fölött található, ahová a hõ az úgynevezett magas kibocsátókból, az erõmûvek kéményeibõl kerül ki.

A VH elõfordulása megváltoztatja a városi klímát. Összehasonlítva a vidéki területekkel, több a forró nap és kevesebb a talajfagy. A vegetációs periódus hosszabb, a csapadékösszeg magasabb és gyakrabban fordulnak elõ gomolyfelhõk.

A VH jelenségének káros hatásai is vannak az emberi szervezetre, különösen nyáron, mivel túlmelegedést okozhat. Ennek következtében a zöld területek és a kis vízfelszínek arányát a városokban növelni kellene.

Kapcsolódó oldalak:

A VH jelensége szoros kapcsolatban van a már megvitatott tényezõkkel:
Városok éghajlata - Alap - 2. Fejezet - Mi vezérli a városi klímát?
 

Az oldalról:

szerzõk: Sebastian Wypych, Anita Bokwa - Jagelló Egyetem - Krakkó / Lengyelország
támogató: Anna Gorol
1. tudományos lektor: Prof. Barbara Obrebska-Starkel - Jagelló Egyetem - Krakkó / Lengyelország - 2003-06-20
2. tudományos lektor: Dr. Marek Nowosad - Maria Curie-Sklodowska Egyetem - Lublin / Lengyelország - 2003-06-16
pedagógiai lektor:
utolsó módosítás: 2004-06-12