Hogyan alakítja
az ember
az éghajlatot?

Alap

3. Hogyan tudjuk megakadályozni az ember okozta éghajlatváltozást? 

Mit tudnak a kormányok tenni? 

Az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése érdekében tett törekvések ellenére, a legtöbb helyen a kibocsátás még mindig növekszik (errõl többet a növekvõ kibocsátások –nál olvashatsz). Nem valószínû, hogy az üvegházgázok növekvõ kibocsátása lelassul, kizárólag az aggódó egyének és üzleti körök önkéntes tevékenységének hatására. És mivel a háztartások (mind a családok, mind az egyedül élõk) és a magánvállalatok felelõsek a kibocsátás nagy tömegéért, a kormányok sok országban, beleértve az EU-t is, azon vannak, hogy ösztönözzék õket a kibocsátás csökkentésére. Az eszközök, amiket használnak a következõk:

Adók

Ha adót kell fizetned, hogy üvegházgázt bocsáss ki, elsõsorban a kibocsátás elkerülése kifizetõdik ki. Néhány európai ország ezért speciális adót vezetett be a szerves üzemanyagokra, amik a CO₂ kibocsátást okozzák. Ez azt jelenti, hogy a benzin, a fûtõolaj és más szerves üzemanyagok ára drágább, ami ösztönzést ad a használatuk csökkentésére. Mindaddig, amíg csak néhány országban vannak ilyen adók, azok a cégek, amelyek sok energiát használnak fel, megkísérelhetik olyan országba áthelyezni termelésüket, ahol nem kell ezeket az adókat fizetni. Ezért van az, hogy az országok, ahol szénadó van, gyakran mentesítik ez alól azt az iparágat, amelyik kemény versenyben van külföldi vállalatokkal.

Kibocsátás engedélyezés

A kormány megállapíthat egy határértéket, hogy mennyi üvegházgázt lehet kibocsátani az országon belül. Ez kibocsátási engedély lehet (amit „kedvezménynek”, vagy „kvótának” is neveznek). A kibocsátási engedély egy igazolás, ami jogot ad a tulajdonosának bizonyos mennyiségû üvegházgáz légkörbe való kibocsátásához. A kormány dönthet arról, hogy a kvótatulajdonos eladhatja-e a kibocsátási jogát. Ez a „kibocsátás kereskedés” biztosítja, hogy a kibocsátás csökkenése annyira legyen olcsó, amennyire az a cégektõl és az ipartól lehetséges. Azok az ágazatok, amelyeknek sok pénzt kellene a kibocsátás csökkentésbe belefektetniük, ehelyett további kibocsátási engedélyeket vehetnek. Azok a állalatok, amelyek ésszerû költségért csökkenteni tudják kibocsátásukat, eladhatják kibocsátási engedélyüket, és ezen nyereséget realizálhatnak. A kibocsátás kereskedelem rendszerét bizonyos iparágaknál korlátozni is lehet.

Jogok és szabályozások

Kormányok szabályozzák, milyen termékeket lehet eladni. Például megtilthatják olyan elektromos készülékek árusítását, amelyek túl sok áramot használnak, és olyan autók értékesítését, amik túl sok benzint fogyasztanak. Hideg éghajlatú országokban a kormány bevezetheti a házak szigetelésének szabályozását, hogy minimalizálja a fûtésre felhasznált energia mennyiségét. A kormány meg is tilthat iparban és mezõgazdaságban olyan tevékenységeket, amelyek különösen nagy mennyiségû kibocsátáshoz vezetnek, vagy különleges felszerelést írhat elõ a kibocsátás csökkentéséhez. Például hulladéklerakóhely, vagy trágyamedence tulajdonosoktól meg lehet követelni, hogy fogják fel a keletkezõ metánt. A szén- és gáztüzelésû erõmûvekben megkövetelhetõ az elektromos áram termelésénél keletkezõ hõ hasznosítása.

Támogatás

A kormányok ösztönözhetik a cégeket és a háztartásokat, hogy olyan felszerelésekbe ruházzanak be, amelyek csökkentik a kibocsátást. Azokban az országokban, ahol télen fûteni kell, a kormány támogathatja azokat, akik kiegészítõ szigetelést szeretnének, vagy akik olyan fûtésbe akarnak beruházni, ami bio üzemanyaggal mûködik. Néhány országban bizonyos típusú jármûvek, mint az elektromos jármûvek, mentességet élveznek a nyilvántartási díjakból, vagy a vámból.

Kutatás

A kutatási támogatásokkal a kormányok serkenteni tudják a technológiai innovációt, ami csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását – úgy mint a szélturbinák, széndioxid csapdák vagy hidrogén meghajtású autók.

A legtöbb ilyen eszköz hátránya, hogy pénzbe kerülnek – a kormánynak, a cégeknek vagy a háztartásoknak. Sok közülük relatíve nem túl drágán hozhatók létre, mások viszont nagyon költségesek. A kérdés az, hogy elhisszük-e, hogy éghajlatváltozás veszélyének csökkentése akkora hasznon, hogy megéri a költségeket.

Szélenergia -
megújuló energiaforrás

A szélenergia megújuló energiaforrás, ami elektromos áramot termel CO₂ kibocsátás nélkül. Sok országban ezért támogatják a kormányok a szélerõmûvek létrehozását. A szélenergia csak kis részét fedezi az energiaellátásnak a legtöbb országban, de Németországban és Nagy-Britanniában például vannak olyan tervek, hogy tovább terjesszék a szélerõmûveket. A Dán szélerõmû ipar a világ szélturbina piacának körülbelül felét adja. 2002-ben forgalmuk körülbelül 22 milliárd dán korona volt. Azt tervezik, hogy a szélenergia Dánia energiaszükségletének 17%-t fedezi 2003-ban.

Szerzõ: Camilla Schreiner - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) – Norvégia. Tudományos lektorok: Andreas Tjernshaugen - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) - Norvégia - 2004-01-20 és Knut Alfsen - Statistics Norway - Norvégia - 2003-09-12 Pedagógiai lektor: Nina Arnesen - Marienlyst iskola Oslo - Norvégia - 2004-03-10 Utolsó módosítás: 2004-03-27