Hogyan alakítja
az ember
az éghajlatot?

Alap

1. Ember-okozta éghajlatváltozás?

Múltbeli éghajlatváltozások

A Föld éghajlata mindig változott. Mindössze 20000 évvel ezelõtt Észak-Európa nagy részét óriási jégtakaró fedte, amely elérte a 3 km-es vastagságot is. Az Alpok és a Pireneusok hegyvonulatain kisebb jégsapkák voltak. A jégkorszak során gyakran történtek hirtelen változások az éghajlatban, ami a jég kiterjedését vagy visszahúzódását eredményezte. Ebben a hideg idõszakban, a jéggel borított területek déli részein az emberek kis csoportjai a rénszarvas, a vadló és a bölény vadászatából éltek.

A jégkorszakban élõ emberek kõeszközöket és csodás barlangfestményeket hagytak ránk. Késõbb ez az életmód megszûnt. Évezredek alatt a Föld Nap körüli pályája úgy változott meg, hogy a nyarak melegebbek lettek, s a jég elkezdett olvadni. A jégkorszak végét mintegy 10000 évvel ezelõttre teszik. Azóta az Északi félgömb klímája melegedett és sokkal stabilabbnak. Ezalatt az enyhébb éghajlatú tízezer év alatt az ember kifejlesztette a mezõgazdaságot, a városokat és a civilizációt, ami sokkal nehezebb lett volna a jégkorszakban.

Az ember mindig ki lesz téve kellemetlen, nem várt természeti eredetû éghajlatváltozásoknak. Például körülbelül 400 évvel ezelõtt Európában egy viszonylag hideg idõszakot tapasztaltak, ami ugyan nem volt olyan hideg, mint a jégkorszak, ezért Kis Jégkorszaknak nevezték. Miért különbözõ ezektõl a mostani helyzet? Mert az ember nagyon gyors ütemû változást idéz elõ az éghajlatban. A CO₂ és más üvegházgázok egyre növekvõ kibocsátása miatt úgy gondoljuk, hogy az elkövetkezõ száz év során a jégkorszak óta a földtörténet leggyorsabb melegedésének lehetünk tanúi.

A lokálistól a globális problémáig

Amióta az ember létezik a Földön, mindig alakítja a környezetét. De korábban, a vadászat vagy a mezõgazdasági tevékenység hatása csak lokális volt. Ez megváltozott az 1750 körül kirobbant Ipari Forradalom hatására, s ez még az 1800-as és 1900-as évekre igen fel is gyorsult. A forradalom nagymértékû társadalmi változásokat is okozott.
 

Az Ipari forradalom azzal kezdõdött, hogy az emberek elkezdték a tömegtermelést óriási gyárakban gépek segítségével, amelyekhez az energiát kezdetben szénbõl, késõbb pedig már olajból, földgázból, illetve elektromosságból nyerték. Mindezek egyre könnyebbé tették a termékek elõállítását és segítették a modern technológiák kifejlõdését. Az Ipari Forradalom elõtt még nem voltak vonatok, autók és repülõgépek, nem voltak lámpák, gyárak, telefonok és televíziók sem. Minél többet termel és fogyaszt az ember, annál jobban hat a környezetére is.

Az elmúlt 50 év során – elõször a történelemben – egyértelmûen megbizonyosodhattunk arról, hogy az ember az egész Földön befolyásolja a környezetét; s az általunk okozott természeti problémák nemcsak lokális, hanem globális skálán is tapasztalhatóak lettek. Ezek közül a globális méretû környezeti problémák közül az egyik az „ember-okozta éghajlatváltozás”, amelyet globális felmelegedésként is ismerünk.

Globális klímaváltozás

Az ember-okozta (azaz antropogén) éghajlatváltozás azért következik be, mert üvegházgázokat bocsátunk ki a légkörbe. A kibocsátásoknak sokféle forrása van, közéjük tartoznak a gyárak, a mezõgazdaság, amelyek az élelmiszereket és más anyagi javakat állítanak elõ a számunkra, az erõmûvek, amik elektromos árammal látnak el minket, s az autók és repülõk, amelyekkel oda utazunk, ahová éppen szükséges. 
 

Az üvegházgázok úgy hatnak a Föld klímájára, hogy növekszik az üvegházhatás, ami egy természetes jelenség. Ennek során a vízgõz, CO₂ vagy más üvegházgáz a légkörben áteresztik a Nap rövidhullámú sugárzását, ám a Föld által kibocsátott hõ-, azaz hosszúhullámú sugárzás nagy részét elnyelik, ami különben a világûrbe távozna. A természetes üvegházhatás nélkül a Föld átlaghõmérséklete -18°C lenne, s a Föld lakhatatlan volna (részletesebben az Alsó atmoszféra alcím alatt olvashatsz az üvegházhatásról).

Az üvegházgázok nagymértékû kibocsátása növeli ezen gázok koncentrációját a légkörben, ami növeli az üvegházhatást, így a légkör hõelnyelését is. Ez a Föld hõmérsékletének növekedését és az éghajlatának megváltozását eredményezheti.

Szerzõ: Camilla Schreiner - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) – Norvégia. Tudományos lektor: Andreas Tjernshaugen - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) - Norvégia - 2004-01-20 és Knut Alfsen - Statistics Norway - Norvégia - 2003-09-12 Pedagógiai lektor: Nina Arnesen - Marienlyst school in Oslo - Norvégia - 2004-03-10 utolsó módosítás: 2004-03-27