Hogyan alakítja
az ember
az éghajlatot?

Alap

• az átlagos felszíni hõmérséklet 1.4–5.8 °C-kal növekszik 1990-hez képest
• a tengervíz szintje 9 és 88 cm között növekszik
• 5–20%-al több esõ és hó
• több szélsõséges idõjárás, mint felhõszakadás és hõhullám, ami árvízhez, földcsuszamláshoz, aszályhoz és erdõtüzekhez vezethet 
• a szél és óceáni áramlások iránya megváltozik, ami helyi klímaváltozást okozhat.

Többet itt olvashatsz IPCC jövõbeli scenárióriól (angolul)

Annak az oka, hogy a tudósok nem tudják, hogy a hõmérsékletnövekedés kicsit több lesz, mint egy fok, vagy több mint hat, az elõször is az, hogy nem tudják, hogy a jövõben milyen lesz a kibocsátás, másrészt még mindig bizonytalan, hogy a Föld éghajlata mennyire érzékeny az üvegházgáz kibocsátásra.

Emellett a fent vázolt kép átlagos az egész bolygóra. Ez azt jelenti, hogy néhány hely sokkal melegebb lehet, míg másutt csak kicsik a változások, vagy lehetnek területek, amelyek még hidegebbé válnak. Az éghajlatváltozás mértékét adott országban csak kismértékben befolyásolja az, hogy ott mennyi volt a kibocsátás. Az üvegházgázok más gázokkal jól összekeverednek a légkörben. Miután kikerültek a légkörbe, nem maradnak ugyanazon a helyen, hanem szétterjednek a légkörben. Ha már egyszer belekerültek az atmoszférába, akkor hosszú ideig is ott maradnak. Ezért nem igaz, hogy a legnagyobb kibocsátók szenvedik el a legnagyobb éghajlatváltozást. A növekvõ üvegházhatás legfontosabb következményei ugyanúgy a kibocsátás helyétõl távoli területeken is mutatkozhatnak.
  

Melyek lesznek a következmények?

A globális felmelegedés hatásai különbözõek lesznek területrõl területre. Az idõjárás szárazabb és nedvesebb, melegebb vagy hidegebb, szelesebb és kevésbé szeles lehet. Európa általában melegebb lesz, különösen télen. Észak-, Kelet- és Közép-Európában növekszik a csapadék és a heves zivatarok árvizeket még nagyobb problémává fokozzák, ugyanakkor gyakoribb aszályokat várunk a kontinens déli területein, a kevesebb csapadék és a nagyobb evaporáció miatt.

2. MINDENHOL MELEGEBB: Hogyan változhat a hõmérséklet Európában, ebben az évszázadban a globális melegedés hatására. A bal térképen a hõmérõkkel mért 1961-1990-es átlaghõmérsékletet láthatjuk. A jobb térképen a 2071-2100 közötti lehetséges átlaghõmérsékletet láthatjuk, egy klímamodell alapján. A számok bizonytalanok, más modell lehet, hogy némileg különbözõ eredményt ad. Az eredmények attól is függnek, hogy mennyi üvegházgázt bocsátanak ki a légkörbe. Forrás: Sweclim/Naturvardsverket http://www.naturvardsverket.se/index.php3?main=/dokument/fororen/klimat/klimat/varmare.html (A nagyításhoz kattints a képre! 79 kB)

Az állatoknak és a növényeknek új helyet kell találni életben maradásukhoz

A klímaváltozás a növények és állatok életfeltételeit szintén befolyásolja – mind az egyes fajokét, mind az egész ökoszisztémáét. Sok faj nem tud megélni, ha élettere szárazabbá, hidegebbé, nedvesebbé vagy melegebbé válik. Néhány áttelepedik új helyre, míg mások kipusztulnak. A legérzékenyebb fajok azok, amelyek különösen szokatlan területhez alkalmazkodtak. A melegebb éghajlat azt eredményezi, hogy a fajok és az ökoszisztémák a sarkok felé és a hegyeken felfelé vándorol. Azok a fajok, amelyek már az északi vagy az alpesi területeken élnek, különösen érzékenyek, mivel nem lesz olyan terület, ahová elmehetnek: a hegyekben élõ állatok nem tudnak magasabbra menni, ha egyszer elérik a csúcsot. A sarki területeken a tengerjég tavasszal korábban olvad el, és õsszel késõbb képzõdik, komoly következményeket okozva azoknak a fajoknak, amelyek a tengeri jégen, vagy annak környezetében élnek (például a sarki medve és néhány fókafajta).

A megfigyelések azt mutatják, hogy a melegedés az elmúlt 30 évben már befolyásolta a növényi és állati életet Európában. Például, néhány madár és pillangó faj kiterjesztette élõhelyét; néhány növényfaj tavaszi fejlõdését tanulmányozva azt láthatjuk, hogy rügyezés és a virágzás évtizedenként 2-5 nappal korábban következett be az elmúlt 50 évben; a madarak tavaszi vándorlása és a tojásrakása évtizedenként 2-5 nappal korábban kezdõdött; azok a fajok, amelyek egy bizonyos klímához alkalmazkodtak, évtizedenként átlagosan 6 km-el mentek a sarkok felé, vagy 6 méterrel magasabbra a hegyekben.

Kritikus tényezõ, hogy a növények és az állatok hogyan élik túl, és hogy a felmelegedés valójában milyen gyorsan következik be – mivel minél hosszabb idõ van az alkalmazkodáshoz, annál nagyobb az esélyük az adaptálódásra. Gyors globális felmelegedés és hirtelen klímaváltozás a fajoknak kevesebb idõt ad, mint ha az lassan és fokozatosan következik be.

Szerzõ: Camilla Schreiner - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) – Norvégia. Tudományos lektor: Andreas Tjernshaugen - CICERO (Center for International Climate and Environmental Research - Oslo) - Norvégia - 2004-01-20 és Knut Alfsen - Statistics Norway - Norvégia - 2003-09-12 Pedagógiai lektor: Nina Arnesen - Marienlyst iskola Oslo - Norvégia - 2004-03-10 utolsó módosítás: 2004-03-27