Az ember alakította éghajlat

Az éghajlatváltozás lehet hogy természetes folyamatnak, vagy emberi hatásnak köszönhetõ. Mindenesetre, ez egy egyedi jellemvonásokkal rendelkezõ probléma. Globális, hosszú idejû (akár több évszázadon át tartó) és az éghajlati, környezeti, gazdasági, politikai, intézményi, társadalmi és technológiai folyamatok összetett kölcsönhatásait foglalja magába. A következményei nemzetköziek és több generációt is érintenek. Továbbá a változások elõrejelzésében sok a bizonytalanság, míg a döntéshozatalban nagy kockázati tényezõk vannak. A további fejlõdést alig lehet megjósolni, vagy extrapolálni a megfigyelt trendekbõl, mivel az éghajlatváltozás nem lineáris és tartalmazhat irreverzibilis változásokat is.
 

Fenntartható fejlõdés

Ezek a kihívások bármilyen féle stratégiának, amelynek az éghajlatváltozás problémájával kíván megbirkózni. A megoldás csak két dolog együttes alkalmazása lehet, egyrészt a fenntartható fejlõdés, ami olyan energiákat és anyagforrásokat használ, melyek néhány éven vagy évtizeden belül újrahasznosíthatóak, másrészt az energia intenzív személyes felhasználásának csökkentése.

A fenntartható fejlõdés módjai: A személyes felhasználás csökkentése – szállítási útvonalak lerövidítése – beruházás, az új technikák fejlesztése, tesztelése és alkalmazása energia területén, mint például a hidrogén motorok – már meglévõ technikák felhasználása, úgy mint szélenergia és bio üzemanyagok - CO₂ tárolás és kibocsátás csökkentés – kibocsátás kereskedelem ...

A fenntartható fejlõdés egy olyan fejlõdés, ahol a jelenlegi generációk szükségleteit úgy elégíti ki, hogy a jövõbeli generációk saját szükségletei kielégíthetõségét nem korlátozza.

Változtatjuk az éghajlatunkat?

Az éghajlattudomány területén történt intenzív kutatások után a válasz egyre nyilvánvalóbb. A Harmadik Értékelõ Beszámolóban (TAR) 2001-ben az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület, ami a világ különbözõ részeirõl származó szakértékbõl áll, a következõ következtetésre jutott: Gyakorlatilag biztos, hogy az ember által kibocsátott üvegházgázok jelentõsen hozzájárultak az elmúlt 30-50 évben megfigyelt éghajlatváltozáshoz.

Kibocsátásunk növekszik, a világ népessége növekszik, az egyes emberek általi felhasználás is általában növekszik. Ez idáig az égési folyamatok optimalizálása és a megújuló energiák alkalmazása nem tudta ellensúlyozni ezt a trendet. Az éghajlatváltozás a következõ évtizedekben fel fog erõsödni.

Szcenáriók – Meg tudjuk jósolni a jövõt?

A szcenáriók nem elõrejelzések. Elõrejelzés aligha lehetséges. Nekünk ugyan olyan nehéz megjósolni a technikai és gazdasági fejlõdést 2100-ig, mint valakinek 1900-ban lehetett volna megjövendölni 2000-ig. Gondold át mi történt az elmúlt 100 évben!
Ezért a hatáscsökkentõ stratégiáknak figyelembe kell venniük a lehetséges szcenáriók következtetéseinek széles skáláját. Az ilyen forgatókönyveknek számos kulcstényezõt kell figyelembe vennie:

• Népesség növekedés: A legtöbb modell a népesség növekedését várja, melynek csúcsa a század közepén várható, utána csökkenést prognosztizálnak.
   
• Technológiák: Új és hatékonyabb technológiák bevezetése lassabb és gyorsabb lehet.
   
• Energia: A szcenáriók általában azt várják, hogy több energiára lesz szükség, de ez lehet szerves eredetû, vagy származhat nem fosszilis energiaforrásból.
   
• Gazdasági fejlõdés: A gazdaság fejlõdhet vagy regionálisan, ahol a fenntarthatóságot elsõsorban a helyi erõfeszítésekkel kívánják megtartani, vagy a kulturális és társadalmi kölcsönhatások globálissá válhatnak hatékonyabb erõforrás-felhasználáshoz vezetve.

Mit bocsátunk ki? Mit fogunk kibocsátani?

A legnagyobb probléma az üvegházgáz kibocsátás.
 
Méltányosság szempontjából az éghajlatváltozás csökkentésének kihívása az, hogy sem a klímaváltozás hatásai, sem a csökkentést végrehajtó politika ne növelje a már létezõ egyenlõtlenségeket sem a nemzeteken belül, sem a nemzetek között
 
Ennek egy következménye, hogy a fejlett országoknak kell elõször csökkenteniük az üvegházgáz kibocsátásukat.

Példa:
1996-ban az összegzett globális kibocsátás körülbelül 6 GtC (22 Gt CO₂) volt, azaz 1t szén emberenként. 1.2 milliárd ember él a fejlett országokban, 3.8 GtC (64%) bocsát ki évente, ez 3 t/fõ-t jelent. 4.4 milliárd ember a fejlõdõ országokban / a harmadik világ országaiban 2.1 GtC-t bocsát ki évente, azaz 0.5 t/fõ mennyiséget.

A jelenlegi CO₂ keveredési arány a levegõben körülbelül 370 ppm (összehasonlítva az ipari forradalom elõtti 280 ppm-el). Ha a kibocsátás növekedni fog, ami jelenleg is történik, a csökkentésnek a jövõben egyre drasztikusabbnak kell lenni, vagy a 2100-ra elképzelt alacsony szintû forgatókönyv, a 450 ppm-on stabilizált szint teljesíthetetlen lesz 3-4 évtizeden belül. Ha a CO₂ szint eléri a 560 ppm-et, ami sokkal valószínûbb (CO₂ szint megkétszerezõdésének forgatókönyve), 1.5-4.5°C közötti globális felmelegedés várható. 4.5°C a különbség London (vagy Köln) és Madrid átlaghõmérséklete között.
 
Jelenleg egy átlagos amerikai körülbelül 20 t CO₂ –t bocsát ki évente, az átlagos nyugat-európai körülbelül 10 , egy átlagos kínai 3 és egy átlagos indiai kicsit több, mint 1 tonnát. Személyenként 1-2 tonna lehetne a maximum, hogy a levegõben megálljon a széndioxid koncentráció növekedése. 2 tonna nagyjából az a mennyiség, ami ahhoz kell, hogy Európából Új-Zélandra utazz és vissza, vagy egy nagy benzinmotoros autóval 10000 km-t megtégy.

Mit lehetne tenni?

A készletek felhasználása növekedésének megállítása:
- Természetbarát termelési rendszereknek olyanfajta felhasználását kell megengedni, ami kevesebb pazarláshoz, szállításhoz, tartósabb dolgokhoz vezet.
- A visszaforgató gazdaság visszajuttatja az anyagokat a termelési körbe, minimalizálja források iránti igényeket és biológiailag lebomló anyagokat használ.

Infrastruktúra optimalizálás:
A fejlõdõ országokban a fejlett országok hibái elkerülhetõek, a tapasztalatok felhasználhatóak: hatékony vasútrendszer, regionalizált élelmiszer- és energiatermelés a felhasználók közelében.

Az energiarendszernek meg kell változnia:
Fosszilis energiát optimalizálni, és lépésrõl lépésre helyettesíteni kell megújuló energiaforrásokkal, a végfelhasználás hatékonyságának növekedni kell. Például: az afrikai népesség 76 %-a fát használja, mint fõ tüzelõanyagot, amíg a napenergia, különösen a Száhel övezetben hasznosítható lehetne. Ehhez természetesen beruházásokra lenne szükség.

Termelésbõl való jólét megszüntetése:
Az életminõséghez és a megelégedettséghez nem feltétlenül szükséges, hogy magasabb energia és erõforrás felhasználás párosuljon. Az életminõséget inkább koncentrálódhatna olyan, jelenleg mellõzött kérdésekben, mint a közösség életében való aktív részvétel, a fenntartható fejlõdés elõsegítése, a regionális természet elõnyeinek élvezete, a társadalmi igazságosság fejlesztése.

Az olyan általánosan hangoztatott vélemények, mint ’a felhasználás növelése nagyobb megelégedettséghez vezet’, vagy ’a gyorsabb szállítás a fejlõdés’, kérdésesek, és talán sem a fenntarthatóbb fejlõdéshez, sem a nagyobb személyes boldogsághoz nem vezetnek, különösen a fejlett országokban, ahol már egy bizonyos életszínvonalat már elértek. Nekünk, az egyszerû állampolgároknak több figyelmet kell szentelnünk a társadalmi és ökológiai intelligenciának mint folyamatnak, mint az erõforrások kitermelésének és a javak felhalmozásának.

Az EMBER ALAKÍTOTJA AZ ÉGHAJLATOT témakörei áttekintést adnak az ember által elõidézett éghajlatváltozásról, a jövõre vonatkozó becslésekrõl, és azokról a lehetséges intézkedésekrõl, amelyek lehetõvé teszik, hogy megbirkózzunk a növekvõ problémákkal.

Az oldalról:

szerzõ: Dr. Elmar Uherek - MPI for chemistry, Mainz
utolsó módosítás: 2004-06-11